Bethlen Gábor

1580-1629

 

Bethlen Gábor a Bethlenek iktári ágából származik.

Apjának, Bethlen Farkasnak, Báthori István lengyel király és erdélyi fejedelem ajándékozta a marosillyei kincstári birtokot "összes falvaival és szolgáló népivel", hűségéért és különösen azon jó szolgálatokért, amelyet a Bekes Gáspár elleni küzdelemben tett.

Anyja a gyergyószárhegyi Lázár Druzsina volt.

Bethlen Gábor 1580 november 15-én a marosillyei várban született.

Öccsével, Istvánnal együtt (későbbi erdélyi kormányzó) korán árvaságra jutott, előbb apját, majd tízévesen anyját is elveszítette.

Báthori Zsigmond elkobozta Illye várát, azzal az indokkal, hogy a katonai szempontból fontos végvár nem maradhat a kiskorúak kezén. Így került szárhegyi nagybátyjához, Lázár Andráshoz, Csík- Gyergyó és Kászonszék főkirálybírójához, aki "a székelyek szigorú fegyelmében" nevelte, "kevésbé oktatva a tudományokra" (Bojthi Veres Gáspár).

Bethlen Gábor tizenháromévesen, Báthori Zsigmond kegyéből, a gyulafehérvári fejedelmi udvarba került.

Korán kitüntette magát a törökellenes hadjáratokban és sikerült visszaszerezni atyai birtokát.

Báthori Zsigmond lemondása után, a törökök által támogatott Székely Mózeshez csatlakozott, majd ennek sikertelen erdélyi trónfoglaló hadjárata után, Törökországba menekült. A menekültek neki ajánlották fel Erdély trónját, de akkor nem fogadta el a fejedelmi címet. Úgy látta, hogy erre Bocskai István sokkal alkalmasabb. Támogatta Bocskai Habsburg - ellenes mozgalmát és ő szerezte meg Bocskai számra a Porta megerősítését a fejedelemségben.

Bocskai fejedelemmé választásának évében 1605-ben vette nőül Károlyi Zsuzsannát.

A partiumi birtokos Károlyi család minden bizonnyal Bethlen politikai és hadi tetteit mérlegelve egyezett bele a házasságba, hiszen Bethlen Gábor vagyoni és társadalmi helyzetét tekintve, mélyen alattuk helyezkedett el a ranglétrán.

Bocskai, tehetséges fiatal hadvezérét diplomáciai feladatokkal bízta meg.

Halála után az idős Rákóczi Zsigmond került Erdély trónjára, akivel szemben Bethlen Gábor az ifjú Báthori Gábort támogatta. Ezért kegyvesztett lett. A fejedelem letartóztatta és Kolozsvárott bilincsbe verette.

Báthori Gábor megválasztása 1608-ban, Bethlen politikai karrierjének felívelését hozta el.

A fejedelem tanácsosa és az udvari hadak főkapitánya, Hunyad vármegye főispánja, Csík- Gyergyó - és Kászonszék főkapitánya címet kapta és a fejedelem őt bízta meg, hogy a Portától kieszközölje számára az athnamét.

A meghasonlás hamarosan bekövetkezett, mert amellett, hogy nem értett egyet a fiatal fejedelem kicsapongó életvitelével, Bethlen szembeszegült annak politikai döntéseivel is. A nyílt szakítást vállalva, 1612-ben, Bethlen Gábor török földre menekült.

Egy évre rá, mint fejedelem tért vissza Erdélybe, mint írták róla céltudatosan, érett politikusként eszközölve ki a török támogatását.

1613. október 23-án az erdélyi rendek a Torda mellett táborozó török hadak jelenlétében választották fejedelemmé.

Mint kortársai feljegyezték sem a szászok, sem a székelyek, sem az erdélyi nemesség nem örült megválasztásának. Nem volt ugyanis gazdag, hogy zsoldosait eltarthatta volna, a fejedelmi kincstár is üres volt és még bőkezű adományozónak sem bizonyult.

A belső nehézségeket súlyosbította az Erdély ellen irányuló Habsburg terjeszkedési politika is. Habsburg kézre jutott a Báthori család birtokában álló Tasnád, Ecsed, Kővár és Huszt.

Politikájának első fontos lépéseként, Bethlen Gábor elérte, hogy hűségesküt tettek a szászok, annak ellenére, hogy határozottan támogatta az erdélyi magyar városok és mezővárosok kézműiparát.

Nagy gondot fordított a kincstári bevételek gyarapítására.

Segítette a külföldi mesteremberek letelepedését Erdélybe.

Szalárdi János jegyezte fel róla, hogy "a sóaknák, arany-, ezüst-, kéneső- és rézbányászoltatását, míveltetéseket ottan jó helyben állíttatta és azoknak míveltetésére messzünnen is nagy költséggel azokhoz jó értő tudós főmestereket hozatott vala".

Teljesen új adózási politikát vezetett be, közteherviselésre kötelezve a nemességet is, akik kötelesek voltak a várak fenntartási költségeit vállalni.

A székelyeket összeírattatta. A lustrák alapján pedig az eljobbágyosított székelyeket felszabadította, hogy azok régi kiváltságaikkal a fejedelem seregébe szolgáljanak. (A székely nemességgel nyolc évi hadakozás után sikerült elfogadtatni az erről szóló országgyűlési határozatot.)

Hatalmának megerősítésével párhuzamosan, építkezett, iskolát alapított, szervezett, támogatta a művelődést, türelmi egyházpolitikát folytatott, amelybe belefért a katolikus, lutheránus, unitárius, de még a szombatosság tolerálása. (Alvincre, példának okáért, anabaptista "habán" mesterembereket telepített.)

Fejedelemségének legnagyobb megpróbáltatása hadipolitikája volt.

Már uralkodása kezdetén benyújtotta a Porta a "számlát", visszakövetelve Jenő és Lippa várát.

Ideig-óráig tartó halogatás ellenére, Lippát át kellett adnia.

A Habsburg hatalom a pogánnyal való paktálással vádolta és Bethlen-ellenes hangulatot keltett Európában.

A támadásokhoz a magyar főurak egy része is csatlakozott élükön azzal a Homonnai Györggyel, aki nem nyugodott bele vereségébe, hiszen még Bocskai István Homonnai Bálintnak (György apjának) ígérte a fejedelmi trónt.

1617 augusztusában kötötték meg a nagyszombati egyezményt, amely megteremtette a látszólagos békét.

Az európai politikai viszonyok szintén befolyásolták Bethlen politikáját.

Az uralkodójuk ellen fellázadt csehek számítottak az erdélyi fejedelemre, akit perszonálunióban királyukká akartak tenni.

A csehekkel fontolgatta a szövetkezést, de 1619-ben, "megregulázta" Felvidéken a császáriakat.

A sikeres hadjárat kiváltotta a magyar rendek elismerését és meghozta támogatásukat: 1620. augusztus 25-én felajánlották Bethlennek a magyar koronát.

Akárcsak Bocskai, ő sem fogadta el a feldarabolt ország királyi címét, de döntésében a török vazallusság is közrejátszott, hiszen Erdély és Magyarország királya már a félhold számára is veszedelmes lehetett volna.

A császáriakkal való hadviselése 1622. január 7 -én a nicolsburgi békével ért véget.

Távolléte alatt a fejedelemasszony és öccse intézte az ország ügyeit.

Családi életébe, amely gyermekei elvesztése miatt boldogtalan volt, újabb változást hozott Károlyi Zsuzsanna 1622-ben bekövetkezett halála.

Két évi özvegység után kötött újabb házasságot a brandenburgi választófejedelem húgával Katalinnal.

E házasság révén kerül rokoni kapcsolatba a svéd és angol uralkodóházzal, amellyel jogcímet formál Erdély számára, hogy felvegyék az európai Protestáns Ligába. (Hollandia, Franciaország, Anglia és a skandináv államok szövetkezése 1625-ben jött létre Hágában.)

Abban a reményben vett részt a harmincéves háborúban, hogy Magyarország Habsburg-házzal szembeni követelései érvényesüljenek.

Sajnos látnia kellett, hogy a Nyugat számára Magyarország mellékes kérdés, a török pedig közvetlenül kezdett tárgyalást Béccsel.

Kiábrándulva újabb szövetségest keresett és a lengyel nemességgel kezdett tárgyalásba.

Mire újabb kapcsolatrendszere kialakult volna, meg kellett tapasztalnia a török "jóindulat megfogyatkozását", ugyanakkor az ötven felé közeledő fejedelemnek számot kellett vetnie azzal, hogy egészsége végleg megromlott.

1629-ben megírta politikai műnek tekintett testamentumát: utódaira hagyta politikai és hadi életművének megőrzését, továbbvitelét és meghatározta Erdély külpolitikájának alapelvét az elkövetkező időszakra, amely nem más, mint a függetlenség és a békesség útja.

Erdély talán legnagyobb államférfiúja 1629. november 15-én hunyt el Gyulafehérváron. Végrendeletének megfelelően a hatalmat neje, Brandenburgi Katalin vette át.

Oláh Gál Elvira

Vissza a lap tetejére