Téli portya 2005

Időpont: 2005-03-05, szombat 	10.00-18.00	

Helyszín: (Tatabánya) Csúcsos-hegy

Résztvevők: 12 cserkész 

Időjárás: Kedvező napos, száraz idő, 20-25 cm hóvastagság
   hőmérséklet:  0°C körül

Gyülekező reggel 9 órakor a gyülekezeti teremnél. Az első óra ismerkedéssel telt az új csapatparancsnokkal, Nagy Dénessel. 10 órakor indultunk el 12-en a Kelenföldi pályaudvar felé. A 14-es és a 7-es autóbusz segítségével 15 perc múlva már a vágányok előtt állt a csapat. A vonatunk 10:20 kor indult volna, azonban a pénztárnál történő teljesen nyugodt várakozásnak köszönhetően az orrunk előtt ment el a vonat. :-( De nem csüggedtünk el nagyon, mert erre az esetre be volt tervezve, hogy 20 perc múlva jött a következő vonat. 10:42 kor zakatoltunk ki az állomásról. Egy órás utazás után 11:45 kor szálltunk le Tatabányán! Nem telt bele két perc és már meg is találtuk a piros jelzést az állomás közelében, amit nekünk is követni kellett. Nekivágtunk a hegynek! A házak között még kettes sorban haladtunk, aztán amint átértünk az M1-s alatt felbomolhatott az alakzat! Azonnal el is kezdődött a hógolyózás a Réti sas őrs cserkészei között, amiből hamarosan erősebb hangú fegyelmezésre volt szükség. De ez nem okozott problémát a későbbiekbe! Fél órába telt mire felküzdöttük magunkat a meredek hegyoldalon a turulig. Mindenki kimelegedve ért fel. Jól esett pihenni egy keveset! Olyannyira hogy mivel már fél 1 felé járt az idő az ebédidő mellett döntöttünk és nekiálltunk ebédelni! A vállalkozó szellemű fiúkkal elmentünk felkeresni egy közeli geoládát, ezalatt a lányok hóemberépítésbe kezdtek. Sajnos a hó miatt nem találtunk rá az elrejtett ládára, hiába vitt arra a helyre minket a GPS 3 méteres pontossággal. Kicsit szomorúan tértünk vissza, de szerencsére volt még a közelben másik megkeresendő pont is! Félkész állapotban otthagytuk a hóembert és tovább indultunk a piros jelzésen. A hegycsúcs közelében ugyanis volt még egy geoláda, illetve egy hatalmas, közel 30 méter magas kilátó. Pontosabban egy bányászati kábelfeszítő torony. De fantasztikus kilátás volt onnan fentről, közel kétfányi magasságból. A rövid pihenő után visszaindultunk egy keskenyebb erdei ösvényen a turul felé! A vonat indulásáig még volt egy kis időnk, így sikerült tökéletesíteni a hóemberünk kinézetét! Elindultuk lefelé. Nem sokat tévedhetek, ha azt mondom, hogy harmad annyi idő alatt jutottunk le a lépcsősor aljára. Mivel a lépcsősor a hóréteg alatt nem volt más, mint egy összefüggő jégcsúszda! Ezt mindenki nagyon élvezte. A táv nagy részét nem is lábon, hanem inkább fenéken tettük meg! Az autópályánál visszarendezkedtünk kettes sorba és 10 perc múlva, már az állomáson vártuk a vonatot Tata felől. Most nem volt gond a jegyvásárlással! Időben ott voltam a pénztárnál és sor sem volt. Hazafelé a meleg vonaton sokan kifáradva bóbiskoltak el! 17 óra 6 perckor ért be a vonat Kelenföldre! Már csak egy rövid átszállásos buszozás volt hátra és fél 6 ra visszaértünk a templomhoz. Mindenki sietett haza egy forró fürdővel kipihenni a nap fáradalmait!

Imreh Márton
őv.